RÉSZ 2
Egy szökött bűnöző elküldött egyetlen fotót a rendőrségre… Aztán a rendőrkutya elvesztette az irányítást 😨😱‼️
Azon az éjszakán a rendőrőrs szokatlanul csendes volt.
Az eső kopogott az ablakokon. A fénycsövek zümmögése betöltötte az üres folyosót. A legtöbb rendőr már hazament, csak egy kis éjszakai csapat maradt bent.
Daniel az íróasztalánál ült, és egy ügy aktáit olvasta. Rex mellette feküdt, fejét a mancsaira hajtva.
A szoba másik oldalán Miller rendőr kávét töltött egy papírpohárba, és ásított.
— Még mindig itt vagy, Harris? — kérdezte.
Daniel fel sem nézett.
— Csak befejezem ezt a jelentést.
Miller Rexre pillantott.
— És ő? Ő sosem fárad el?
Daniel halványan elmosolyodott.
— Rex? Ő fél szemmel alszik.
Miller nevetett.
— Jó. Akkor talán az én papírmunkámat is befejezhetné.
Daniel becsukta a mappát, és megdörzsölte a szemét. Hosszú hét volt mögöttük. Egy Victor Kane nevű veszélyes gyanúsított két nappal korábban megszökött szállítás közben, és az egész osztály nyomás alatt állt.
Kane nem egyszerű bűnöző volt. Higgadt volt, türelmes és okos. Olyan ember, aki kivárja a tökéletes pillanatot.
Daniel volt az a rendőr, aki letartóztatta. A szökés óta mindenki azt mondta Danielnek, hogy legyen óvatos.
De Daniel belefáradt a félelembe. Felállt, és felvette a kabátját.
— Gyerünk, fiú — mondta halkan.
Rex azonnal felemelte a fejét. Ebben a pillanatban kinyílt az őrs bejárati ajtaja.
Egy fiatal nő lépett be, teljesen átázva az esőtől. Ijedtnek tűnt, a haja az arcára tapadt, remegő kezei között pedig egy kis borítékot szorongatott. Miller rendőr odament hozzá.
— Hölgyem? Jól van?
A nő nagyot nyelt.
— Harris rendőrrel kell beszélnem.
Daniel megfordult.
— Én vagyok az.
A nő tágra nyílt szemekkel nézett rá.
— Azt mondták, ezt adjam át önnek.
Átnyújtotta a borítékot. Daniel összevonta a szemöldökét.
— Ki mondta?
A nő gyorsan megrázta a fejét.
— Nem tudom. Egy férfi állított meg a benzinkútnál. Azt mondta, ha nem hozom el ide, valami rossz fog történni.
A szobában csend lett. Miller mosolya eltűnt. Daniel lassan átvette a borítékot. Rex felállt. A kutya fülei megemelkedtek.
Daniel ezt azonnal észrevette.
— Rex?
Rex nem a nőt nézte. A bejárati ajtó felé meredt. Miller közelebb lépett.
— Mi az, fiú?
A nő rémülten hátralépett.
— Esküszöm, nem tudom, mi történik.
Daniel óvatosan kinyitotta a borítékot. Belül egyetlen fotó volt. A saját háza. Az utca túloldaláról fényképezve.
A hátuljára valaki ezt írta: Hagynod kellett volna, hogy elmenjek. Daniel arca elsápadt. Miller közelebb hajolt, és suttogta:
— Kane.
Mielőtt Daniel válaszolhatott volna, Rex hirtelen morogni kezdett. Először halkan. Aztán egyre mélyebben. Daniel lenézett.
— Rex, nyugalom.
De Rex már nem volt nyugodt. A teste megmerevedett. A szemei most Danielre szegeződtek. Miller felhúzta a szemöldökét.
— Mi baja van?
Daniel megpróbált előrelépni, de Rex vele együtt mozdult, és elállta az útját.
— Rex, lábhoz.
A kutya nem engedelmeskedett. Daniel hangja élesebb lett.
— Rex. Lábhoz.
Rex ugatott. A hang visszhangzott az őrsön. A fiatal nő felsikoltott, és befogta a fülét. Miller a rádiója felé nyúlt.
— Valami nincs rendben.
Daniel zavartnak tűnt, szinte sértettnek.
— Rex, mit művelsz?
Tett egy lépést az ajtó felé. Rex nekirontott.
Egy szempillantás alatt a kutya teljes súlyával Danielnek csapódott, és hátralökte az íróasztalnak. A papírok mindenfelé repültek. Daniel a földre zuhant, levegő után kapkodva.
— Miller! — kiáltotta Daniel.
— Szedd le rólam!
Rex Daniel fölött állt, morgott, a fogai kilátszottak. Miller félig előrántotta a fegyverét.
— Rex! Hátra!
Daniel felemelte a kezét.
— Ne lőj rá!
A kutya mancsai Daniel mellkasára nehezedtek. A morgása vad volt, de a szemei nem voltak őrültek. Összpontosítottak voltak. Céltudatosak. Daniel küzdött.
— Rex, hagyd abba! Én vagyok az!
A fiatal nő a fal mellett sírt.
— Miért támad rá?
Miller a folyosó felé kiáltott.
— Rendőr a földön! A K9 irányíthatatlanná vált!
Két másik rendőr rohant be a hátsó helyiségből.
— Mi történt?
— Rex rátámadt Harrisre!
RÉSZ 2
Daniel megpróbálta ellökni magától a kutyát, de Rex a fogait Daniel ujjához kapta, nem harapott erősen, csak arra kényszerítette, hogy lent maradjon. Daniel légzése elnehezedett.
— Rex… kérlek… A folytatást olvasd a kommentekben 👇‼️👇‼️
Hét év óta először Daniel nem értette a társát. Aztán Rex hirtelen felemelte a fejét. A fülei megrezzentek.
A szoba megdermedt. Odakintről halk fémes hang hallatszott. Katt. Miller az ablak felé fordult.
— Mi volt ez?
Daniel abbahagyta a mozgást. Rex újra ugatott, ezúttal hangosabban, a bejárat felé. Egy másodperccel később—
BANG!
Odakint eldördült egy lövés. A bejárati ablak szilánkokra tört. Üveg robbant be a szobába. Mindenki a földre vetette magát.
Daniel érezte, ahogy az üvegszilánkok a kabátjára hullanak. A golyó pontosan abba az íróasztalba csapódott, ahol néhány másodperccel korábban a mellkasa lett volna.
Egy néma pillanatig senki sem lélegzett. Aztán Miller felkiáltott:
— Lövész odakint!
A rendőrök fedezékbe vetették magukat. Daniel a golyó ütötte lyukat bámulta az íróasztalon. Az arca megváltozott. Rex nem támadta meg őt.
Rex lelökte őt a földre. Egy újabb lövés a falba csapódott.
— Lámpákat! — kiáltotta Miller.
Az egyik rendőr lecsapta a kapcsolót, és a szoba fele sötétségbe borult. Rex leugrott Danielről, és az oldalsó folyosó felé rohant.
— Rex! — kiáltotta Daniel.
De a kutya már mozgásban volt. Daniel felkapta a fegyverét, és görnyedten követte.
— Tartsátok a főbejáratot! — parancsolta.
Miller utána kiáltott:
— Harris, ne menj ki oda!
Daniel nem állt meg.
— Rex követi a nyomát!
Az őrs hátsó ajtaja kivágódott, amikor Rex kirohant az esőbe.
Daniel követte az épület mögötti sikátorba. A hideg eső az arcába csapott. A vörös és kék villogók fénye visszatükröződött az aszfalt pocsolyáiban. Rex gyorsan mozgott, orrát alacsonyan tartva, majd hirtelen megállt egy parkoló rendőrautó mellett.
A kerítésen túli sötétség felé morgott. Daniel felemelte a fegyverét.
— Rendőrség! Mutassa a kezeit!
Egy másodpercig csak az eső hangja hallatszott. Aztán egy árnyék megmozdult. Egy férfi lépett elő egy kuka mögül, pisztollyal a kezében. Victor Kane. Az arca vizes volt, de mosolygott.
— Még életben vagy, Harris?
Daniel ráfogta a fegyverét.
— Dobja el a fegyvert.
Kane halkan nevetett.
— Tökéletesen megterveztem. A lány elhozza az üzenetet. Te odasétálsz az ablakhoz. Egy tiszta lövés.
Daniel állkapcsa megfeszült.
— Elfelejtetted Rexet.
Kane mosolya eltűnt. Rex morgott, és tett egy lassú lépést előre. Kane a fegyvert a kutyára szegezte.
— Hívd vissza.
Daniel hangja elmélyült.
— Rex, marad.
A kutya megdermedt, remegett a dühtől. Kane most már idegesnek tűnt. A keze többé nem volt biztos.
— Azt hiszed, az az állat megint meg tud menteni?
Daniel nem szólt semmit.
Kane mögött Miller és két rendőr csendben megjelent az oldalsó kapunál, fegyverüket felemelve. Miller felkiáltott:
— Dobja el, Kane!
Kane megpördült. Ez volt a hibája. Rex előrelendült.
A kutya még azelőtt elkapta Kane karját, hogy a férfi lőhetett volna. A pisztoly leesett, és végigcsúszott a vizes földön. Kane felüvöltött, miközben Rex a földre szorította.
Daniel előrerohant, és elrúgta a fegyvert.
— Kezeket a hátad mögé! — kiáltotta.
Kane küzdött, de Rex lent tartotta, és pár centire az arcától morgott.
Miller keményen megbilincselte.
— Vége.
Kane gyűlölettel nézett fel Danielre.
— Annak a kutyának kellett volna elsőként meghalnia.
Daniel arca elsötétült. Letérdelt Rex mellé, és a kezét a hátára tette.
— Soha nem jutottál volna elég közel hozzá.
Percekkel később az őrs tele volt villogó fényekkel, rendőrökkel és törött üveggel. A fiatal nő, aki elhozta a borítékot, egy takaróba burkolózva ült és sírt, miközben egy rendőrnő vigasztalta.
Daniel a széttört íróasztal mellett állt, és a golyó ütötte lyukat bámulta. Pontosan szívmagasságban volt. Miller odalépett mellé.
— Ugye tudod — mondta halkan —, ha Rex nem lök le a földre…
Daniel lassan bólintott.
— Tudom.
Rex mellette ült, újra nyugodtan, mintha semmi sem történt volna. Daniel leguggolt elé. Egy pillanatig nem szólt semmit.
Aztán suttogva mondta:
— Azt hittem, ellenem fordultál.
Rex kissé oldalra billentette a fejét. Daniel szeme megtelt érzelemmel.
— Megmentettél.
Rex előrehajolt, és a fejét Daniel mellkasához nyomta. Miller nézte őket, és szomorúan elmosolyodott.
— Még mindig azt akarod, hogy azt írjam a jelentésbe: irányíthatatlanná vált?
Daniel felnézett.
— Nem.
Szorosabban magához ölelte Rexet.
— Írd azt, hogy ő az oka, amiért még életben vagyok.
